5 NEVELÉSI HIBA – TE IS ELKÖVETED?
Más szemében a szálkát, sajátunkban a gerendát sem – tartja a mondás. Vajon igaz ez a gyermeknevelésre is?
Legtöbbször rosszallóan húzzuk össze a szemöldökünket egy-egy játszótéri jelenet, vagy hétvégi bevásárlás során látott szülői fellépés miatt, pedig semmi sem garantálja, hogy olykor nem követünk-e el mi is olyat,ami miatt más anyák csóválják a fejüket. Lássuk, mi az az 5 nevelési hiba, amit mindenképp érdemes elkerülni!
KÖVETKEZETLENSÉG
A szabályok és keretek, a kiszámíthatóság és rutin növelik a gyermek biztonságérzetét. A napirend, a tervezhetőség mind azt a célt szolgálják, hogy a gyermeket megnyugtassa annak a ténye, hogy tudja, mi fog következni.
Azzal, hogy egyszer megkövetjük tőle bizonyos szabályok betartását, másszor pedig megengedjük neki, hogy másképp járjon el, bizonytalanná és nyugtalanná tesszük őt a kiszámíthatatlanságunkkal.
NEGATÍV MINTA
A gyermek megfigyelés és utánzás révén tanul. Ez olyan fontos része az életének, hogy már az anyanyelvét is ezen a módon sajátítja el. Fontos tehát, hogy ne csak mondjuk azt, hogy milyen viselkedést tartunk kívánatosnak, hanem mutassuk is – éljünk annak szellemében, amit helyesnek gondolunk, és a gyermekünktől is elvárunk. Nem csak hitelesebbek leszünk így, de motiváljuk is a gyermeket.
Sajnos nem csak a pozitív példa ragadós azonban, sőt! A káromkodás, a kiabálás, az agresszív magatartás ugyanúgy mintát jelent a gyermek számára, amit – akárcsak az anyanyelvét – akaratlanul is elsajátíthat.
TÚLZOTT ENGEDÉKENYSÉG
A szabályok teljes hiánya, vagy a szeretet engedékenység formájában való megnyilvánulása bár nem tűnik károsnak, bizony negatív hatással lehet a gyermek fejlődésére. Társadalomban élünk, melyben kulturális és viselkedéses szabályok határozzák meg a mindennapjainak és teszik lehetővé az egymással való együttműködést.
A nevelés által információt adunk át a gyermeknek a világról, melyben élni fog.
Hamis tehát az a kép, amit az engedékenységünk által közvetítünk felé, miszerint ebben a világban bármit meg lehet tenni. Szükség van rá, hogy a gyermek megtanulja az őt mozgató impulzusokat szabályozni, a szükségletkielégítést időben késleltetni, a frusztrációs toleranciáját növelni. Ehhez pedig időnként vállalnunk kell a konfrontációt a gyermeki vágyakkal és nemet kell tudnunk mondani neki.
MEREVSÉG
Szükség van a határok kijelölésére, azon belül azonban hiba nem bizonyos fokú rugalmassággal lenni a gyermekkel szemben. Arról ugyan például nem dönthet, hogy felvesz-e zoknit reggel, de a színét kiválaszthatja. A saját döntés és választás gyakorlása az identitás alakulásának fontos mérföldköve.
Ha a gyermek helyett mindig mi döntünk, az általunk meghatározott kereteken belül semmilyen megértésnek, rugalmasságnak, spontaneitásnak nincsen helye, a gyermekből könnyen előtörhet a vágy a lázadásra, vagy épp ellenkezőleg, visszahúzódóvá, szorongóvá válhat.
TÜRELMETLENSÉG
A gyermek nem felnőtt. Az őt jellemző kognitív folyamatok, az érzékelés-észlelés módja, a tanulási és emlékezeti képessége, gondolkodásmódja nem összehasonlítható azokéval, akik őt nevelik. Másképp hat rá a világ, melyben él, más köti le a figyelmét, és ragadja magával az érzéseit.
Meglehet, hogy számunkra fontosabb a bölcsődébe való időben történő megérkezés mint a kavicsok és gallyak összegyűjtése az út szélén, mégis fontos, hogy kellő időt és teret hagyjunk a gyermek számára, hogy a maga módján és tempójában fedezze fel a világot, amiben él.
Türelmetlenségünk a gyermekre is átragadhat növelve a köztünk lévő feszültséget, mélyítve az ellentétet, ami így megmérgezheti a közösen töltött, kapcsolatépítésre, tanulásra fordítható perceket.
Szerinted milyen hibát követhetünk még el a nevelés során?
Ha úgy érzed, hogy nem kaptál megfelelő mintákat a saját szüleidtől, vagy eszköztelennek érzed magad a kritikus helyzetekben, gyere el a szülői szerepeket is érintő Hogyan érezd magad jól a bőrödben anyaként? c. tréningsorozatunkra.
Más témában induló eseményeinkért kérjük, kattints IDE!