ÉRZELMI BÁNTALMAZÁS – TE IS ELKÖVETŐ VAGY?
Nem ütnéd meg a gyermeked. Tudod, hogy helytelen. Nem csupán fizikai bántalmazással lehet azonban életre szóló sebeket okozni egy gyermeknek.
Bár tudatosan ritkán akar egy anya fájdalmat okozni gyermekének,olykor akaratlanul is megtesszük. Mivel szavainknak, tetteiknek súlya van, érdemes jobban odafigyelnünk rájuk.
Bántalmazásnak minősül minden olyan cselekedet, mely rombolóan hat a gyermek bio-pszicho-szociális és érzelmi fejlődésére. Az érzelmi bántalmazás hátterében rossz szülői minta, vagy akár gyermekkori trauma is állhat. Legtöbbször azonban a helytelen nevelői attitűd bújik meg.
A szülők nagy része nincsen tisztában azzal, döntéseivel milyen károkat okozhat gyermeke személyiségfejlődésében. Lássunk most ezek közül néhányat:
TELJESÍTHETETLEN KÖVETELMÉNYEK
Egy gyermek annyira lesz képes, mint amennyit elvárunk tőle. Fontos tehát, hogy támasszunk elvárásokat vele szemben: olyanokat, melyek életkorának és képességeinek megfelelőek. Egy egészséges 2-3 éves gyermektől az evőeszközök és a pohár használata már elvárható, egy 4-5 éves gyermektől pedig az, hogy színezés közben ne menjen ki a vonalból. Egy iskoláskorú gyermekkel szemben pedig az írás elsajátításához szükséges precízebb finommotorika gyakorlása is reális elvárás.
A követelmények egy része a szociális együttélésünkből fakadó normákból következik, míg másokat a szülő érez fontosnak, hogy áthagyományozzon a gyermekére.
Fontos, hogy a gyermek életében legyenek olyan követelmények, melyek teljesítése kihívást jelent a számára, épp ezért fejlődésre ösztökélik őt, miközben figyelembe veszik az egyéni sajátosságait.
A teljesíthetetlen követelmények frusztrációt eredményeznek, mely rombolóan hat az önértékelésre, a sikertelenség pedig csökkenti az önbizalmat.
KONTROLL
A legtöbb szülő szeretné megóvni gyermekét a sérülésektől, a negatív tapasztalatoktól, melyeket a világ felfedezése során elszenvedhet. A mozgására, viselkedésére, döntéseire vonatkozó szigorú szabályok azonban béklyók, melyek gátolják őt a gyermeki spontaneitás és kísérletezés megélésében.
A túlzott ellenőrzés és merev keretek akadályát képezik annak, hogy a gyermek kibontakoztassa képességeit, és megtapasztalja saját határait. Kontroll hatására a gyermek vagy szembefordul annak gyakorlójával, vagy megtanulja, hogy akaratával nincsen hatása a világra.
Az önállóságában, szabadságában korlátozott gyermek kellő tapasztalat és az önmagába vetett hit hiányában indul el a felnőtté válás útján.
MEGSZÉGYENÍTÉS
Egy gyermek nem felnőtt. Képességei és lehetőségei nagyban függnek életkori sajátosságaitól. Önmaga és a világ felfedezése során akadályokba ütközhet, hibákat követhet el. Ilyenkor őt kinevetni, megszidni, kigúnyolni, vagy egyéb módonmegszégyeníteni nem szabad.
Bizonyos esetekben szükséges nevelői eszköz lehet az elmarasztalás. Ekkor is figyelni kell azonban, hogy csak az legyen jelen, akit érint – és semmiképp se a fél játszótér, óvodai csoport, vagy rokonság – illetve a gyermek megértse, mi okból történik az elmarasztalás.
Figyelni kell arra, hogy elválasszuk a gyermek személyét a viselkedésétől. Míg a viselkedés minősíthető és formálható, addig a gyermek személye feltétel nélküli elfogadást igényel.
Az a gyermek, aki a számára legfontosabb személyek részéről szenvedi el a megszégyenítést, beépítheti az énképébe a negatív visszajelzéseket, és önmagát értéktelennek élheti meg.
Ha úgy érzed, hogy nem kaptál megfelelő mintákat a saját szüleidtől, vagy eszköztelennek érzed magad a kritikus helyzetekben, gyere el a szülői szerepeket is érintő Hogyan érezd magad jól a bőrödben anyaként? c. tréningsorozatunkra.
Más témában induló eseményeinkért kérjük, kattints IDE!